Melyik a hozzánk illő kutyafajta?

Egy atlétikus alkatú gazdának, aki szívesen kocog kutyájával, aktív fajta ideális. Ilyen a foxterrier vagy a weimari vizsla. Ha kevésbé lelkesedünk a sportokért, akkor a spániel vagy a retriever a jó választás.

Ha már minden tényezőt átgondoltunk, jöhet a konkrét fajta kiválasztása. Egy hatalmas kert vagy egy városszéli tanya szinte bármilyen fajta kutyát elbír. Egy belvárosi lakás viszont már több szempont megfontolását igényli. Logikus választásnak tűnhet egy picurka kutya. Azt gondolnánk, hogy még a legizgágább egykilós csivava is kevesebb felfordulást okoz, mint egy közepesen lelkes ír farkas. De a valóság az, hogy míg az utóbbi ritkán izgatja fel magát, addig az előbbi akár éjjel-nappal is képes vígan szaladgálni. Amíg van elég hely ahhoz, hogy az állat kényelmesen megforduljon, egy nagyobb méretű, lusta fajta – például akita, angol buldog vagy középuszkár – talán sokkal jobban beválik egy lakásban, mint egy apró tűzgolyó törpe pincser, törpespicc vagy tacskó.

Az életmód szintén sokat nyom a latban. Egy atlétikus alkatú gazdának, aki szívesen kocogna, kirándulna kutyájával, aktív fajta lenne ideális. Ilyen a foxterrier, a weimari vizsla, a német juhászkutya, a border collie vagy a boxer. Ha kevésbé lelkesedünk a sportokért, akkor a spániel, a retriever vagy a francia buldog lenne a jó választás. Persze ne felejtsük el, hogy az aktivitási szint fajtán belül, egyedről egyedre is változhat.

Gyerek és idős mellé milyen fajta illik?

Ha gyerekek vagy idős emberek mellé választunk kutyát, mindenképpen nyugodt vérmérsékletű fajtában gondolkodjunk, amely nem löki fel őket örvendezés közben. Némely fajták – például a rottweiler, a dalmata és a szetterek – néha olyan hevesek, hogy merő jókedvből elsöpörhetnek egy óvodást vagy egy idősebb nénit. A shetlandi pásztorkutya, de még egy olyan monstrum is, mint a masztiff, lassan és megfontoltan mozog. Bármilyen fajtát választunk is kisgyermek mellé, ne feledjük: a kutya a gyerek legjobb barátja lehet, ha megtanítjuk arra, hogyan játszanak együtt – de egy felnőttnek mindig figyelni és kontrollálni kell a közös játékokat.

Ha a család, ahová a kutya érkezik, mozgalmas társasági életet él – tehát nagy a sürgés-forgás a kertben, lakásban -, nem ajánlatos olyan fajtát tartani, amely túlságosan territoriális, mint a dobermann, a rhodesiai ridgeback, a yorkshire terrier vagy a west highland white terrier. A beagle-k, a bernáthegyik, a bichonok, az agarak minden vendégnek nagyon örülnek. Az angol buldog, a német dog, a retriever vagy a sealyham terrier szintén nagyon barátkozós fajta.

Házőrzőre lenne szükségünk?

A legtöbb fajta éberen jelzi az éjjeli zajokat – talán csak néhány kivétel lehet, mint az angol buldog, a clumber spániel és az ír farkaskutya. Egy harcias tacskó is feltartóztathat egy betörőt – ám a retriever hiába hangos, kicsi az esélye, hogy megharapná a hívatlan vendéget.

Ha a kutyaszőr probléma...

Vannak, akik kényesek a kutyaszőrre: nem szeretik, ha az alatt a pár méter alatt, amíg a lakástól a kapuig kiérnek az öltönynadrágjuk átveszi a házi kedvenc bundájának a színét. Ebben az esetben célszerű kerülni az erősen vedlő fajtákat. Látszólag rövidszőrű kutya a megoldás, de vigyázat! A dalmaták, a labradorok, a vizslák erősen vedlenek. A hosszabb szőrű fajták – például a csau-csauk, szamojédek, collie-k – sok fésülgetést igényelnek, és jobban hullajtják a szőrüket. Mások ugyan egyáltalán nem vedlenek, viszont hosszú órákat töltenek a kozmetikusnál szépségük megőrzése érdekében (bichon, uszkár, bobtail). A lakásban tartott kutyák az állandó hőmérséklet miatt kevésbé vedlenek, mint a szabadban élő társaik.


Creative Commons Attribution-NonCommercial-ShareAlike 2.5 License Man at work Themes
Creative Commons License
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-Noncommercial-Share Alike 2.5 License.