Csillagszóró

Béla története


2011. április 24. emlékezetes dátum marad az alapítványunk, és még sok sok ember számára. Április 24.... Húsvét.... György napja.... Vasárnap. Bélánk új élete ezen a több szempontból is nevezetes napon kezdődött. Na de ne szaladjunk ennyire előre....

Béla egy bullmasztiff. Két éves, jelenleg gazdátlan. Amikor még gazdis volt, Bélánk úgy döntött, a házőrzést lecseréli egy izgalmasabb erdei túrára a pajtásával. A pajtás megunva a játékot hazafelé vette az irányt, Bélánk viszont legjobb szándéka ellenére sem tudta ezt utánacsinálni. Mindebben megakadályozta ugyanis a nyakára akadt hurok, amit valaki (természetesen nem legális!) vadszerzés céljából helyezett ki a bokrok közé.

Elképzelésünk - és a kutya sérülései alapján- Béla szabadulni próbált, aminek eredménye sajnos egy igen súlyos, szinte légcsövet és nyaki ütőereket érő hatalmas seb lett. Teltek a napok, a kutya eleinte vergődött a csapdában, aztán a tetemes vérveszteség, az éhség és a szomjúság két hét alatt passzívvá tette mindennel szemben. A kutyára szinte az utolsó pillanatban talált rá Virág Ferenc úr (utólag is nagy köszönet a segítségéért), aki a helyi polgárőr szervezet oszlopos tagja. Virág úr megitatta a félig már eszméletlen kutyát, majd azonnal értesítette a rendőrséget, akik pedig állatvédő szervezeteket (Gazdit és Otthont Alapítvány, Gazdikereső Alapítvány) és egy állatorvost (Dr. Bartos Loránd). A doktor úr azonnal kiment a helyszínre, ahol megállapította, hogy a kutya nyakát szinte kettészelte a hurok, a vérveszteség jelentős, a kutya kiszáradt, apatikus állapotban van. A saját autójával azonnal beszállította a Salgótarjáni Állatgyógyászati Centrumba, ahol asszisztensével megkezdték a kutya sokktalanítását, a fájdalomcsillapítást, a nyaki sérülés ellátását. Ekkor még azt sem lehetett tudni, hogy a kutya túléli-e ezt a - sikeresnek egyáltalán nem nevezhető- kalandot. Bartos doktor a kezelések eredményességét látva asszisztense segítségével 14 órán keresztül dolgozott azért, hogy a kutya nyakán lévő sebet kitisztítsa, az elhalt részeket eltávolítsa, és egy úgynevezett dréncső behelyezésével az ott felgyülemlő váladékot folyamatosan el tudja távolítani a cső gyakori átmosásával. Hajnali fél ötkor a doktor úr úgy látta, ennél többet már nem tudnak Bélának segíteni, innen már neki is "dolgoznia" kell azért, hogy életben maradhasson. És Béla megkezdte küzdelmes, fájdalmas munkáját az életben maradásért. A Gazdit és Otthont Alapítványtól (Bátonyterenye) kapott egy szép ketrecet (köszönet érte Csontosné Icukának), ami előkelő helyet kapott a rendelő műtő-részegének sarkában, ott, ahonnan minden és mindenki szemmel tartható. Béla ezzel a lehetőséggel élt is, gyakorlatilag mindent és mindenkit szemmel tartott, cserébe csak azt kérte (volna), hogy őt "ne tartsák szemmel", mert az neki néha fáj, meg tulajdonképpen fél is. De a doktor urak kérlelhetetlenek voltak, minden nap - többször is- "szemmel tartották" Bélát, óvatosan, de határozottan dolgoztak azon, hogy a kutya minden nap megkapja a gyógyszeradagját, nyakának tisztítását is kénytelenek voltak többször megcsinálni a nap folyamán. Természetesen Bélánk a tortúrák után finom falatokkal vigasztalódhatott, amihez szigorúan csak akkor nyúlt, amikor már az éhsége legyőzte a sértettségét. Béla így napról napra gyarapodott mind kilóban, mind tapasztalatban, ugyanis az eltelt idő folyamán rájött, hogy itt senki nem akarja bántani.

A kutya sorsa ez idő alatt a világhálón is alakult. Általunk sohasem látott mértékű érdeklődés irányult Béla - és ezáltal alapítványunk- felé. Jöttek a biztatások, a felajánlások (kezdő alapítvány lévén szinte semmink nem volt az alapítványi kasszában,amiből finanszírozni tudtuk volna  a kutya kezelését,  ezért is fordultunk az állatszerető emberek felé), a tömeges érdeklődés a kutya hogyléte felől. Számunkra (pozitív értelemben) megdöbbentő volt, ami az emberekből áradt az esemény hatására.

És mintha ezt Béla is érezte volna, egyre szebb lett a nyaka, egyre többet evett, egyre többször jött elő a ketrecéből (amit kis idő elteltével lecseréltünk egy nagyobbra, amiért utólag is nagy köszönet illeti Zana Mónikát). A Jelenlegi helyzet alapján az alábbiakat állapítottuk meg:

- Béla egy tünemény, kedves, bújós, bár nagyon félénk (főleg a férfiaktól fél), egyenlőre nem szeret sétálni, nem akar játszani, nem akar nagy felhajtást maga körül (szerencsére neki fogalma sincs arról, hogy ez az igénye már rég odaveszett)

- Állatorvosaink megint azonnal a segítségünkre voltak, ünnepre, hétvégére, éjszakára való tekintet nélkül, bevállalván a bizonytalanságot, hogy vajon lesz-e miből kifizetnünk a kutya kezelését és műtétjét

- Vannak még segítő szándékú emberek, akik bár sokszor szabadkoztak az adományuk „csekélységén”, de ezúton is üzenjük nekik, hogy nélkülük nem itt tartanánk. Itt nincs olyan, hogy kevés, itt nincs olyan, hogy kicsi….. itt érzések vannak, lelkiismeretek vannak, önzetlen emberek vannak. Ez MINDENNÉL TÖBBET ÉR A MAI VILÁGBAN!

- A segítség az, ami meg is érkezik

- Vannak emberek, akik a segítséget másképp értelmezik, mint ahogy azt a kutya állapota, kezelése, alapítványunk helyzete megkívánná

- Vannak emberek, akik saját érzéseiket (nem feltétlenül rossz szándékból) érzelmeiket a kutyáé elé helyezik, ezáltal rosszul értelmezik a segítségnyújtás fogalmát

- Vannak bizalmatlan emberek. Ez így van rendjén, mindig is voltak. A mi lelkiismeretünk nyugodt, mert a bizalmatlanságra okot még sosem adtunk, a Bélával történteket naprakészen vezetjük, az őt érdeklők elé tárjuk.

- Alapítványunk tagjai ismét tanultak valamit, többek között azt, hogy igenis volt értelme folytatni a munkánkat, volt értelme ebbe így, eddig és ezekkel az feltételekkel, adottságokkal, emberekkel belevágni a Béla egészsége utáni küzdelembe. És még valami….. az emberek, akik valóban segítettek, bíztak bennünk. Ez megtanított minket arra, hogy érdemesek vagyunk a bizalomra, tehát nekünk is bíznunk kell magunkban.

Hát hajrá Béla, hajrá Befogad-Lak!


======================================================

Bogyó és Lulu a két Facebook-os kutyus.


Bogyó családi okok miatt azonnali gazdikereső lett, S.O.S.-be, mivel elhelyezés hiányában altatás várt volna rá. Körbeküldtük azonnal a képeit ahová csak tudtuk, és akiknek elküldtük azok továbbították... így eljutott olyan emberekhez akik segíteni tudtak rajta. Jött a telefon alapítványunk egyik tagjához hogy keresse Steiner Tündét a Facebookon, mert ha minden igaz egy német család kiválasztotta őt, és napokon belül indulhat Németországba. Futás chippért az orvoshoz, fésülködés, kicsi fazonigazítás és péntek este indulás Pestre, a találkozási helyre, ahol átveszik őt. Azóta már képet is kaptunk, boldogan él az új családjában. Nagy nagy köszönet érte Komáromi Ildinek, Steiner Tündének és Rakitnik Katinak!!!!!!

Lulu élete nagyon kalandosan alakult mire megtalálta új családját. Győr mellől került Kazárra, Verához aki befogadta őt, mert gazdái költözés miatt lemondtak róla. Örökbe fogadták, majd nemsokkal később jött a telefon, hogy vigye el a kutyát mert ha nem el fogják altatni. Az ilyenhez azt hiszem semmilyen kommentár nem szükséges. Vera kétségbeesve hívott minket, próbáljunk segíteni rajta. Ismét ment a kép a Facebookra. Újra csak egy nap múlva jelentkeztek Hajdúszoboszlóról, egy család szeretné örökbe fogadni őt. Így Lulu másnap már az új családjánál aludt Nagyhegyesen. Köszönet Dancs Bernadettnek a közreműködésért.

Mindkét történet szerencsés véget ért, a kutyusok boldogan élik mindennapjaikat, és elhalmozzák szeretetükkel gazdáikat.

======================================================

Ezt a fiatal, kb 2 év körüli szukát 2009. augusztusában Magyargécből sikerült kimenteni.

A fejét baltával ütötték, nyakára madzagot kötöttek és úgy húzták végig az úton. Sajnos a szemét már nem, de az életét sikerült megmenteni.
Az érdi Idős és beteg állatokért Alapítvány vállalta Klárika elhelyezését, köszönet érte Skobrák Terinek!

======================================================

Hektort, ezt a gyönyörű boxer fiút 2009. tavaszán valaki kidobta az M3 autópályán. Egy bátonyterenyei család befogadta, de nem maradhatott sokáig náluk. Ezután egy salgótarjáni családhoz került, de itt is csak egy napig volt.
Sajnos mindkét család azt tapasztalta, hogy a kutya egyáltalán nem bírja a bezártságot. Ezután egy gyártelepre került - ahol bár nagyon szerették - de tudtuk, hogy ez sem a végállomás számára. Sajnos hamar kiderült, hogy a macskákat nem szereti, ezért olyan helyet próbáltunk találni neki, ahol nagy területen kedvére bohóckodhat és macskamentes a terep.
A Noé Állatotthon Alapítvány sietett a segítségünkre, külön köszönet érte Tasnádi Katának. A boxer fajtamentés átvállalta Hektort, aki azóta már ivartalanítva éli boldog hétköznapjait új családjánál.

======================================================

2009. márciusában lakossági bejelentés alapján hoztuk el Arankát Vizslásról.

Kimentünk a helyszínre, ahol siralmas állapotok közepette találtunk rá a kutyára. Dolgunkat megkönnyítve a tulajdonos lemondott róla.
Látva a kutya szinte csupasz hátát érdeklődésünkre elmondta, hogy nem beteg, csak a sok vakarózástól kihullott a szőre! Ráadásul sem az ivarát, sem a nevét nem tudta megmondani... Pedig egy tüneményes, bújós kutyalány, aki jobb sorsot érdemelt.
Felhagyva a további kísérletezéssel, inkább magunkhoz vettük és a szakszerű orvosi ellátást követően ideiglenes befogadónál helyeztük el. Kigyógyulva bőrbetegségéből, ivartalanítva új gazdához került, akit folyamatosan elhalmoz szeretetével.

======================================================

Alapítványunk telefont kapott,amiben értesítettek bennünket hogy Rónabányán egy kutya fekszik hatalmas nyílt sebbel a hátán.
A környéken túrázó fiatalok találtak rá,egy fához láncolva. Értesítettük a rendőrséget is,az ügy komolyságára való tekintettel. A helyszínre érkezve iszonyatos látvány fogadott minket. A kutyus sokkos állapotban volt, hatalmas nyílt, szakított sebbel a hátán. Bevittük az állatorvosi rendelőben, ahol megkezdődött a küzdelem a kutyus életéért. A röntgen alapján fény derült a sérülés módjára, közelről hátba lőtték egy kis sörtés puskával. A felvételeken látszott, hogy tele van kis sörétekkel. Borzasztóan festett szegény, de elhatároztuk mindent megteszünk a gyógyulásért. Több órás állatorvosi ellátás után, alapítványunk egyik tagja vállalta a lábadozás idejére Bene felügyeletét. Megtalálója, kérte ha meggyógyul, ő szeretné majd örökbe fogadni. Szerencsére jól reagált a kezelésre, ezért Barbaráék hamar haza vihették. Sajnos újabb komplikációk léptek fel, ezért Budapesten még két alkalommal műtéten esett át. Az új gazdái odaadó szeretettel és gondoskodással átsegítették őt ezen a nehéz időszakon. Bene a gyógyulás útjára lépett most már végérvényesen. Nagyon ragaszkodó,hálás az új családjának.Szinte mozdulni sem tudnak tőle,folyton követi gazdáit mindenhová. Ez egy igazi sikertörténet, hiszen mikor bevittük a rendelőbe nagyon rosszak voltak az életben maradási esélyei.
Bene szeretne köszönetet mondani megtalálójának, majd új gazdájának Barbarának, és az állatorvosoknak akik az életéért küzdöttek.

======================================================

Zongora az Acélgyári úton kóborolt, sérült lábbal.
Orvosi vizsgálatok után kiderült, a kutyus első lábát amputálni kell. Az operációt követően Várkonyi Andrea a Zakuszka tanya működtetője vállalta elhelyezését és ápolását. Egy hozzá látogató kedves hölgy rögtön a szívébe zárta a kis bice-bócát. Szerelem volt az első látásra. Haza már együtt mentek. Zongora megtalálta álomgazdiját! Itt szeretnénk köszönetet mondani, Dr.Bartos Loránd és Dr.Lábas Viktor doktoroknak, Várkonyi Andinak és az új gazdinak!!!!!!!!!!!


Creative Commons Attribution-NonCommercial-ShareAlike 2.5 License Man at work Themes
Creative Commons License
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-Noncommercial-Share Alike 2.5 License.